Jobb-Állás Blog

Már három hét sincs hátra a február 15-i felsőoktatási felvételi jelentkezési határidőig. Hová adjam be a jelentkezésemet? Bizonyára sokan felteszik ezt a kérdést. Tuti tippel nem tudok szolgálni, inkább néhány munkaerőpiaci szempontot fogalmazok meg olyan területekre, amelyekre rálátásom van. Annyit leszögeznék: nem a szakmai munkát minősítem az egyes intézményeknél, csupán a hallott munkaadói véleményeket summázom a sajátommal kiegészítve.

- Közgazdász szakok. Ha egy multinacionális cég pénzügyi pályakezdőt keres, akkor toborzásával két intézményre fókuszál: Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola (utóbbinál főleg PSZF). Ha a gazdasági elit szakmai önéletrajzait nézzük meg (én megtettem több százzal), a Corvinus (Közgáz) fölénye elsöprő.

- Műszaki területen Budapesten a BME diplomáját említik először ismeretségi körömben (időnként az említésekben a Kandó és a Neumann is felbukkan). Regionális szinten az Audi Győrben a Széchenyi Egyetemre épít, a Bosch a Miskolci Egyetemre, és jelentősen felértékelődik a Kecskeméti Főiskola helyzete a Mercedes beruházásával (már megállapodás is született a szakember-képzésről). Összességében a műszaki diplomások helyzete könnyebb, mivel hiányszakmának számít.

- Jog. Az ELTE presztízse a legjobb. Úgy látom, konzervatív a jogásztársadalom, mind az ügyvédi irodáknál, mind a miniszteriális szférában ez a diploma a legkapósabb. Vidéken a regionális központokban (Pécs, Szeged, Győr stb.) szerzett diploma csenghet jól a helyi munkaadóknál.

Média. Színház- és Filmművészeti Egyetem. Igazi elitképző. Nehéz bejutni, de aki elvégzi, semmi sem menti meg a képernyőtől. Jómagam az ELTE média tanszékén végeztem, az is a legjobbak között szerepel.

Néhány gondolat útravalóul az egyetemi tanulmányok előtt:

Az iskola neve az első munkakereséskor fontosabb, utána egyre inkább halványul. Később a szakmai tapasztalat, a munkahelyek, a szakmai sikerek válnak hangsúlyosabbá.

Önmagában az iskola neve nem garancia a sikeres karrierépítésre. A jó nevű iskola járulékos előnye: egy életen át tartó kapcsolatrendszer. Ez Nyugat-Európában és az USA-ban is így van. (Az USA-ban például Harvard, Yale, Princeton)

Legyen része a tanulmányoknak a külföldi ösztöndíj. Magabiztossá teszi a nyelvtudást, kinyitja a világot

Meghatározza az esélyeket a szakmai gyakorlati hely. Törekedjünk arra, hogy jó nevű és a piacon vezető szerepet betöltő céghez jussunk be, ne egyszemélyes bt-nél tudjuk le gyorsan.

Első munkakereséskor kulcsfontosságúak olyan személyes tulajdonságok (asszertivitás, jó kommunikáció, érzelmi intelligencia, előadókészség), amelyek elengedhetetlenek a munkahelyi érvényesüléshez. Éppen ezért tanácsos ezeket is fejleszteni az egyetemi évek alatt (például programszervezéssel, tanulmányi versenyeken való részvétellel, diákönkormányzati tagsággal)

Két héttel ezelőtt „Miért vonzóak a pályakezdők?” címmel írtam egy bejegyzést. Élénk és heves e-mailes reakciókat váltott ki az írás Kedves Olvasóim részéről. Különösen azoktól, akik már nem pályakezdők, hanem 45-50 év felettiek, állást keresnek és folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a munkaadóknak csak a fiatalok kellenek.

Még mielőtt azzal vádolnának, hogy én a fiatalok pártján állok, egyvalamit hadd szögezzek le: A sikeres álláskeresés pártján állok. Ebben a blogban pedig inkább jelenségeket írok le tanácsokkal vegyítve. Helyzetértékelésem tehát nem értékítélet, hanem a realitások érzékeltetése.

Nyugat-Európában is probléma 

Az 50 év felettiek nehezebb álláskeresése, a munkaadói előítéletek nem magyar sajátosság. Aki végignézi az angol és a német nyelvű sajtót, nagyjából ugyanazt találja, mint a magyarban. Talán annyi különbséggel, hogy több a pozitív példa, hatékonyabbak az ezzel foglalkozó civil szervezetek, azonban az előítéletek a nyugati munkaadókban is jelen vannak.

Annyit érdemes leszögezni: egy álláskeresőtől nem várható el, hogy megváltsa a világot. Előrelépés csak az állami, a civil, a munkavállalói és a munkaadói oldal együttgondolkodásával, megfelelő ösztönzők kidolgozásával érhető el. 

Márcsak azért is, mert a következő évtizedekben elkerülhetetlen lesz az 55 év felettiek nagyobb bevonása az álláspiacra. Hol vannak azok a minták, vezetési módok, amelyek segítenek a generációs szakadékokat leküzdeni és amelyekkel lehetséges több generációt egy csapatba integrálni? Hol vannak díjak, amelyeket példamutató munkaadóknak osztanak?

Önsajnálat helyett... 

Hogy mit tehet most egy 50 év feletti álláskereső? Önsajnálat helyett inkább pozitívan gondolkodjon. Hajtóerő, proaktivitás nélkül nem megy.

Mire építhetnek a szenior (hadd használjam ezt a szót) álláskeresők?

Három gondolat útravalóul:

Nagyobb élet- és munkatapasztalat

Közvetlen ügyfélkapcsolattal járó munkáknál (például panaszkezelés) kifejezetten előnyös lehet a jobb emberismeret, az élettapasztalat. Valószínű az is, hogy az ő munkamódszereik kifinomultabbak, nem mennek be minden zsákutcába.

Erősebb kötődés a munkaadóhoz

Ha már ilyen nehéz az elhelyezkedés, ki az a szenior álláskereső, aki olyan könnyen otthagyna egy olyan munkahelyet, ahol jól érzi magát? Míg egy huszonéves 20-30 ezer forintos fizetésbeli különbség esetén is kész odébbállni, egy ötvenes dolgozónak meg sem fordul a fejében. Egy új dolgozó felvétele és betanítása pedig súlyos százezrekbe kerül a munkaadónak.

Nem várható szülés

Egy 50 éves női álláskeresőről nagy valószínűséggel állítható, hogy nem szül gyermeket. Ha pedig gyermekei felnőttek, akkor több a szabadideje, így jobban tud a munkára koncentrálni.

Álláskeresési stratégiának pedig első körben a személyes kapcsolatok megmozgatását javasolnám.

Tervezek egy linkgyűjteményt összeállítani, ami hasznos lehet ennek a korosztálynak.

És még 1 fontos kérdés/dilemma: Gondolkodom egy álláskeresői klubban. Kinek lenne kedve hozzá? Én csak koordinálnám. Ide jelezzétek/jelezzék: karacsony_zoltan@freemail.hu

Egy lista látott napvilágot a közelmúltban a legjobb amerikai szakmákról. Ennek kapcsán egy gyorsértékelés és az én TOP 10-es magyar listám a fizetés és a szakma keresettsége alapján.

Évente készít kutatást a legjobb amerikai foglalkozásokról a CareerCast nevű cég. Néhány napja jött ki a legújabb, 200-as listájuk, amelyet kolléganőm fel is dolgozott. A felmérés összeállítói öt szempontot vizsgáltak: a fizikai igénybevételt, a munkakörnyezetet, a fizetést, a karrierkilátásokat és a stresszfaktort.

Mindezek alapján a legjobb szakmák az USA-ban: Szoftverfejlesztő mérnök, matematikus, aktuárius, statisztikus, számítógépes rendszerelemző, meterológus, biológus, történész
A legrosszabb szakmák: Rakodó munkás, vasmegmunkáló, favágó, ács, taxisofőr, rohammentős, hegesztő, szobafestő

A teljes lista egyébként itt tekinthető meg angolul

Ennek kapcsán néhány gondolat.

Látványos és bulváros is egyben egy ilyen összeállítás. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, ugyanis a szoftverfejlesztői szakmát Magyarországon minden bizonnyal sokan a legjobb állások között tartják számon: átlagon felüli kereset, sok állásajánlat, könnyű külföldre jutás… és még sorolhatnám. Ők valóban sztárok az álláspiacon.

Ám van-e értelme egy ilyen lajstromnak. Megmondható-e, hogy mi a legjobb állás? Szerintem „A” legjobb állás nem létezik. Mindenkinek megvan a számára legjobb foglalkozás. A listát tehát mindenkinek magának kell összeállítania és így sok „Legjobb állás” létezik.

Nekem személy szerint a legjobb állás az újságírás. Mert szeretek emberekkel beszélni, mert szeretem a változatosságot, az írást, az infogyűjtést, az újdonság keresését és annak érdekes feldolgozását, használom a német- és angolnyelv-tudásomat. Számomra a szoftverfejlesztés nem jó szakma, mert utálok egész nap egy irodában ülni, nem érdekelt igazán sosem a matematika, az informatika. Még ha képes is lennék programozni, a monotónia biztosan zavarna. Szóval a legjobb szakma relatív.

Ám ennek ellenére mégsem tartom elhibázottnak az ilyen összeállításokat. Részint azért, mert jelzi, milyen szakmákban van a legtöbb állásajánlat, mely területeken lehet a legjobban keresni. Fontos információ lehet pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt. És gondolkodásra sarkall. Legfeljebb nem ilyen hangzatos címmel kell ellátni.

A fizetésre és az elhelyezkedési lehetőségekre fókuszálva én is összeállítottam egy top 10-es listát. Én így látom a magyar álláspiac keresett és jól fizető szakmáit.

Mérnök
Informatikus
Könyvelő
Könyvvizsgáló
Adótanácsadó
Logisztikai szakember
EU-s hivatalnok
Tolmács, fordító (EU-s intézményeknél)
Értékesítő (nemcsak szakma, hanem üzleti attitűd)
Projektmenedzser (inkább készség, de a projektekre épülő üzleti világban egyre fontosabb)

Mit szóltok a listámhoz? Nálatok mi a legjobb szakma?

Rutintalanság, hiányos szakmai ismeretek, fegyelmezetlenség. Ezek a negatív sztereotípiák élnek sok cégvezetőben a pályakezdőkkel szemben. Vannak azonban cégek, amelyek „harapnak” rájuk: már az egyetemi tanulmányok alatt megkörnyékezik őket. Miért vonzó egy tapasztalatlan fiatal a munkaerőpiacon?

Nagyobb teherbírás
A huszonéves pályakezdőknek még nincs saját családjuk, hajlandóak a túlórákra és megtérülő befektetésként kezelik a napi 8 órás munkaidőn felüli, esetleg hétvégi munkavégzést.

Kisebb fizetési elvárás
A pályakezdők hajlamosak belemenni olyan alkuba, ami a munkaadónak előnyös, a hátrányokat pedig fiatalon nem érzik saját bőrükön. A minimálbérre bejelentés és a zsebbe fizetés 40 év felettieknél, a gyermekvállalás előtt álló hölgyeknél vagy megbetegedés esetén kifejezetten hátrányos, egészséges huszonévesként azonban nem érződik. Másrészt a pályakezdők nem érzik magukat alkupozícióban az állásinterjún, így az átlagnál alacsonyabb fizetésbe is belemennek, amit a cégek egy része ki is használ.

Jó elméleti alapok
A jó nevű iskolában, kiváló diplomaeredménnyel végzettekre jellemző, hogy az egyetemen, főiskolán erős elméleti tudásra tesznek szert. Erre később lehet építeni.

Gyors tanulási képesség
Az életkor előrehaladtával a tanulási képesség folyamatosan csökken. A huszonéves pályakezdők ebből a szempontból a legjobb munkavállalói korban vannak; a legtanulékonyabb csoportnak számítanak, akikkel a negyvenesek nem vehetik fel a versenyt.

Jobban formálhatók a cég arculatához
Elsősorban a nagy, multi munkaadókra jellemző az alaposan kidolgozott cégkultúra. Ezek a cégek azt szeretik, ha az új munkaerő „romlatlan”, nem szedett fel más cégeknél rossz reflexeket. A pályakezdők alapos betanítási programon mennek keresztül, amelyen magukba szívják a cég által vallott értékeket. 

A közelmúltban egy fejvadász ismerősön panaszolta, mennyire nem ismerte egy aznapi pályázó a mobiltelefon-etikettet. Az álláskereső ugyanis az interjú alatt megszólaló telefonját felvette, és elnézés kérése nélkül csevegett két percet hívójával. Természetesen nem került be a következő körbe. Hogy ilyesmi kedves olvasóimmal ne fordulhasson elő, néhány tanács a mobilhasználathoz.

Kell a mobiltelefonszám az önéletrajzba, ugyanis így tudnak a személyzetisek a leggyorsabban elérni. Ha céges mobilunk is van, akkor ne azt adjuk meg több okból:
könnyen visszakereshetőek a számok,
lehet, hogy az asztalon felejtjük és - céges mobil lévén - kollégánk veszi fel,
egy esetleges munkahelyváltásnál a munkaadó egyszerűen nem tud bennünket elérni.

Ha munkahelyünkön nem tudjuk felvenni a telefont, beleírhatjuk, milyen időközben tudunk hívást fogadni.

Bevett szokás HR-eseknél a telefonos előszűrő, ami a személyes beszélgetés előtti próbatétel. Ebben a munkaadó az önéletrajzot pontosítja, és első benyomást szerez a pályázóról. Ha e célból hívnak, és nem alkalmas a helyszín és az időpont a beszélgetésre (mert tömegközlekedési eszközön, a zajos utcán vagy munkahelyünkön tartózkodunk), inkább kérjünk új időpontot és adjuk meg, mikor lesz alkalmas. Ez az időpont ne legyen később fél napnál. Ha munkahelyünkön ér a megkeresés, érdemes valamilyen semleges mondatot kitalálni, ha el akarjuk titkolni álláskeresésünket. („Sajnos most nem alkalmas az időpont. Fél hat körül megfelelő lenne?” Vagy: „Visszahívhatom? Mikor?”)

Állásinterjú előtt kapcsoljuk ki a telefont. Ha ezt elfelejtettük volna, és beszélgetés közben megcsörren a telefon, csak kivételesen fontos esetben vegyük fel - akkor is elnézést kérve, alaphelyzetben semmiképpen. 
 
A mobiltelefon egyébként nem része az állásinterjúnak, így az asztalra sem célszerű kitenni. Egy túlságosan értékes telefon egy „szerényebben eleresztett” HR-es számára még talán irritáló is.

Ha az interjún megkapjuk a munkaadó névjegykártyáját, akkor első próbálkozásra inkább a vonalas telefonszámán próbáljuk meg elérni.