Jobb-Állás Blog

Hadd hívjam fel a fiatal álláskeresők figyelmét két rendezvényre, ami segítheti álláskeresésüket. Április 29-én pénteken én is ott leszek a „Fiatalok Európai Állásbörzéje” címet viselő egynapos karrierfórumon és minden olyan (fiatal) álláskeresőnek ajánlom a részvételt, akit érdekel a külföldi munkavállalás. Különösen a május elsejei osztrák és német álláspiaci nyitás adhat jó apropót a tájékozódásra.

Hogy én milyen hasznát látom álláskeresői szempontból a részvételnek?

Egyrészt az információgyűjtés miatt érdemes kijönni. Fel lehet venni a kapcsolatot a célországok munkavállalási tanácsadóival. Budapestre például 16 uniós tagországból érkeznek EURES-tanácsadók, akiknél az adott ország álláspiacáról, a munkakeresés fortélyairól lehet érdeklődni.

Másrészt a beharangozó anyagok szerint nyugat-európai munkaadók is eljönnek Budapestre, akiktől lehet kérdezni és elindítható egy-egy pályázat is. A www.afsz.hu oldalról érhető tájékoztató szerint Belgiumba egészségügyi, Németországba építőipari, vendéglátóipari, Hollandiába építőipari, Görögországba, Spanyolországba animátori, Angliába egészségügyi és szociális területre keresnek új munkaerőt a kiállító cégek. Szólnak még állásajánlatok Hollandiába, Máltára, Svájcba. Sőt, aki Szlovákiába és Bulgáriába (!) is keresnek informatikusokat.

Az állásbörzére Budapesten a Corvin Bevásárlóközpontban kerül sor. Pénteken 10 órakor startol és 18 órakor zárja kapuit.

Akit főként a nyugat-európai továbbtanulási lehetőségek vagy az önkéntes munka érdekel, annak az április 29-30-i „Youth on the move” (Mozgásban az ifjúság) rendezvénysorozat ajánlott, amelyre ugyancsak a Corvin sétányon kerül sor.

Jövőre 9-ről 3 hónapra csökken az álláskeresési járadék („munkanélküli segély”) folyósításának időtartama. Ezt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter jelentette be a közelmúltban. Mire elég ez a három hónap? Lehet ennyi idő alatt állást találni manapság? – teszem fel a kérdést sok százezer álláskereső nevében.

Ha KSH statisztikái nézzük, akkor meglehetősen borús a kép. December és február között a munkanélküliek 52 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást, a munkanélküliség átlagos hossza pedig másfél év (egészen pontosan 18,3 hónap).

Hogy ez a 3 hónap mind európai, mind amerikai összevetésben nagyon kevés, azt nem részletezem. Az origo-n Galambos Péter kollégám készített erről egy összeállítást. 

Személyzeti tanácsadókkal beszélve ugyancsak az a kép körvonalazódik, hogy még ideális esetben is 2-3 hónapos keresés szükségeltetik. Ha pedig olyan szakmában dolgozik valaki, ahol nagy a túljelentkezés, kevés az állásajánlat vagy ötven év feletti, akkor fél évnél is tovább tart.

Ezek persze a makacs tények, ami az álláskeresőket nem vigasztalja. Éppen ezért összeszedtem 7 útravalót, ami ugyan nem garantál állást, ám kikerülhetőek hibák, és meggyorsítható a munkakeresés folyamata.

- Időben kezdjük el a keresést. Ha úgy érezzük, rossz piaci pozícióban van munkaadónk, nincs fizetés hónapok óta vagy „kifelé áll a rúdunk”, azonnal nézzünk szét az álláspiacon. Ha még munkavállalóként pályázunk, kisebb rajtunk a pszichés teher, hogy „állást KELL találni”, jobban teljesítünk állásinterjún. Akkor is előrébb járunk, ha a felmondási idő alatt vetjük bele magunkat a keresésbe.

- Az álláskeresés főállás. Előforduló tévhit, hogy az álláskeresés egyen önéletrajzok „copy-paste” módon történő elküldéséből áll. Valójában azonban az álláskeresés kemény munka. Ha nagyon kell az állás, akkor napi 8-10 órát foglalkozzunk vele. Az állásajánlatok felkutatása, a cégre, pozícióra szabott önéletrajzok és kísérőlevelet megírása, az állásinterjúkra készülés, az adminisztrálás rengeteg időt vesz igénybe.

- Ne állunk le az első pályázatok után. Gyakori hiba álláskeresőknél, hogy 1-2 pályázat elküldése után leállnak, várnak a válaszra, a napok-hetek pedig telnek. Sajnos sok esetben válasz nem érkezik, csak annak, aki továbbjut az első válogatáson. Éppen ezért folyamatosan küldjük pályázatainkat cégekhez.

- „Elmegyek a munkaügyi központba, ők majd szereznek nekem állást”. Vannak álláskeresők, akik itt is az állam mindenhatóságában bíznak. Ugyan az álláskeresési járadék folyósításának feltétele a hivatali regisztráció és az álláskeresés igazolása (ezt már annyira nem veszi komolyan a hivatal, elég 2-3 állásajánlatot beírni), mindenkinek magának kell kitaposnia a karrierútját. Ráadásul a munkaügyi hivatalok adatbázisaiban főleg szakipari és kisegítő munkák találhatóak, így diplomásként eleve hiba rájuk építeni az új állás megtalálását. Ugyancsak csalfa remény a személyzeti tanácsadókban/fejvadászokban bízni. Ugyan érdemes hozzájuk bejelentkezni, de ez még messze nem jelent állást.

- A megfelelő csatornát használjuk. Mindegyik szakmának megvan a maga toborzási csatornája/csatornái. Érdemes ezt feltérképezni és ezen az úton elindulni. Mérnököket, informatikusokat, pénzügyi diplomásokat például az interneten keresnek, a PR, az újságírás, a minisztériumi pozíciók viszont már sokkal inkább a személyes ismeretségen múlnak, felsővezetői pozícióra pedig a kapcsolatok és a fejvadászokkal való jó viszony könnyítheti meg az utat. Szakmunkáknál a munkaügyi központnál lehet érdeklődni, ám itt a munkaadók személyes megkeresése is nyerő lehet.  

 - Csak aláírt munkaszerződés (vagy szándéknyilatkozat) után álljunk le a pályázással. Sajnos előfordulhat, hogy egy sikeres állásinterjú után a szóbeli állásígéret nem válik valóra. Így csak akkor hagyjuk abba a pályázást, ha valóban megkaptuk a munkát. Vannak cégek, amelyek szándéknyilatkozatot adnak, hogy az álláskereső biztonságban érezze magát. Egy közeli kezdési időpont szintén megnyugtató lehet.  

 - Ha kell, adjuk lejjebb igényeinket. A rugalmasság fontos erénye az álláskeresőnek. Ha töb hónap sikertelen keresés után úgy látjuk, reménytelen a helyzet, ám kell a pénz, merjük lejjebb adni igényeinket. Például vezetői posztról beosztottira (főkönyvelőről könyvelő).

Ha van észrevételetek, tuti recept, bejött húzás, kérlek, írjátok meg a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

Blogom Facebook-oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-Allas/164244410291306

Örülnék, ha lájkolná, akinek tetszik:) Közelítünk a százhoz...

Már harmadik napja követem a virtuális állásexpót (www.allasexpo), azért is akadoznak az utóbbi időben a bejegyzéseim. Három munkanap után már kezd határozott vélemény körvonalazódni bennem az álláskeresés és a toborzás e formájáról. Annyit a tisztánlátás kedvéért hadd írjak: nem vagyok ebben a szerepben „független elemző”, részt veszek a szervezők oldaláról a kommunikációs munkában.

Azért is merek írni az eseményről, mert jónak tartom, a belülről jövő véleményem és amit hivatalosan képviselek, ugyanaz.

A hétfői start előtt semmilyen személyes tapasztalatom nem volt arról, hogyan zajlik egy virtuális állásexpo. Éppen ezért elhatároztam, kíváncsiságból „mezei felhasználóként” jártam/járom a standokat, úgy is mint infogyűjtő, érdeklődő újságíró. (Kontroll egyébként bárki lehet, aki ellátogat az oldalra és leírja ide kommentbe a véleményét. Ezt egyébként megköszönöm és csak a trágár hozzászólásokat moderálom.)

Aki most hall először a virtuális állásexpo, -állásbörze fogalmakról, annak egy rövid magyarázat: a hagyományos állásbörze és az internetes állásportálok ötvözete az ilyen, több napos esemény, amely olyan, mint egy számítógépes játék. A 3D-s grafikával megrajzolt, térhatású standok mögött HR-esek/ a munkaadók képviselői várják a kérdéseket, az önéletrajzokat.

Jómagam az első nap délelőttjén még csak kerestem a helyemet a virtuális térben. A regisztráció és a belépés után próbálgattam a funkciókat, benéztem egy-egy céghez, „vaktölténnyel” lövöldöztem a kérdéseimet, a „Programok” menüpontot frissítgettem. Nem csak én voltam így, a munkaadók is hasonlóképpen ízlelgették a „virtuális álláspiacot”.

Ezt követően kezdtem ráérezni a rendezvény ízére, különösen a HungaroControl standjánál, ahol kétóránként más-más légiirányító válaszolt chaten a kérdésekre. A cég ugyanis erre a posztra keresett pályázókat és úgy gondolták, úgy tudják még közelebb hozni a munkát, ha nemcsak a HR, hanem a munka valódi gyakorlói - maguk a légiforgalmi irányítók - mutatkoznak be. Nagyon érdekes életpályák rajzolódtak ki a kérdésekre adott válaszokból. Előjöttek a szükséges képességek, a szakma szépsége, a nagy felelősségű munkában felgyülemlő stressz kezelése és persze az átlagnál sokkal magasabb fizetés (bruttó 664 ezer forint a havi átlagos alapfizetés). Ugyan számomra - humán értelmiségi számára - hiányzott a személyes kapcsolat a stand mögött ülő/álló szakemberrel, mégis információban rengeteget megtudtam a munkáról.

Szintén érdekes és hasznos volt a céges előadás műfaj, amikor videón beszélt a Procter & Gamble képviselője, majd a résztvevők chaten kérdezhettek, és ő az előadás végén mindenkinek szóban válaszolt.

Úgy látom, a virtuális karrierfórumok hozadéka álláskeresői szempontból az infogyűjtés, a munkaadóval az első kapcsolat felvétele, az időspórolás. Munkaadói szemszögből pedig az önéletrajz-gyűjtés, a márkaépítés, a tehetséges álláskeresők elcsábítása.

Amire a virtuális tér viszont nem alkalmas: személyes benyomás kialakítására (hiányoznak a gesztusok, a nonverbális jelek, a fizikális megjelenés) erre később, állásinterjún kerülhet sor.

A virtuális állásexpón 32 multinacionális céggel lehet találkozni, amelyek elsősorban mérnöki, informatikai, ügyfélszolgálati munkákra keresnek nyelvet vagy nyelveket beszélő fiatalokat, szakembereket. A magyar kkv-k és más munkakörök meghirdetői egyelőre távol maradnak a virtuális toborzástól. Aki kíváncsi rá, próbálja ki (www.allasexpo.hu), és ahogyan fent jeleztem, írja le nyugodtan a véleményét. Kíváncsi vagyok minden reakcióra!

Nem szoktam aktuális napi munkámmal terhelni Kedves Olvasóimat, ám most úgy érzem, érdemes kivételt tennem. „Virtuális állásexpóra” készülök illetve készítem fel az álláskeresőket.

Hogy mi is ez pontosan? A Monster állásportál rendezvénye, amely ötvözi a hagyományos állásbörzét az internet adta lehetőségekkel.

Úgy kell ezt elképzelni, mint egy videójátékot: regisztráció után az álláskereső egy virtuális kiállítótérben találja magát, ahol „sétálhat” a standok között, leadhatja önéletrajzát és chaten kérdezhet a kiállító – főként nagy, multinacionális – munkaadóktól, meghallgatja/megnézheti előadásaikat. Egyszóval kapcsolatot építhet, információt gyűjthet, és ehhez nem kell ellátogatnia más városba. Sőt, ki sem kell mozdulnia a nappalijából.

Bizonyára elfogult vagyok a rendezvénnyel, de biztos vagyok benne, hogy kíváncsi álláskeresőként jómagam is kipróbálnám. A részvétel ingyenes, számítógép és netkapcsolat kell csupán hozzá.

Az állásexpo április 11-én kezdődik és hét napon át tart, a www.allasexpo.hu oldalon lehet rá regisztrálni. S hogy kik lesznek jelen? Főleg nagy, multinacionális vállalatok, akik gazdasági és műszaki frissdiplomások és tapasztalattal rendelkezőket vadásznak majd. Például: a Bosch, a Magyar Telekom, a Mars, a Procter & Gamble, a Vodafone stb. Néhányukkal személyesen beszéltem, jönnek, toboroznak, várják az álláskeresőket.

A börze hét napján figyelem a történéseket és beszámolok a tapasztalatokról. És persze a visszajelzéseket is várom.