Jobb-Állás Blog

E blog alapvetően álláspiaci kérdésekkel foglalkozik, ám nem lehet szó nélkül elmenni egy forró téma, a felsőoktatási felvételi mellett. Többen jelezték ugyanis, teljesen elbizonytalanodtak az idei felvételi jelentkezés kapcsán. A téma megér egy posztot. Szóval: Felvételi 2012 – ahogyan én látom. 

Sajnálom azokat, akik idén szeretnének felvételizni a felsőoktatásba. Itt állunk négy héttel a jelentkezési határidő előtt és szinte több a kérdő, mint a kijelentő mondat. Nem tudható, melyik intézmény, melyik szakra hány fős keretet kap, nincs információ a költségtérítés összegéről és az sem tudható, hogy milyen tartalmú tanulmányi szerződést kell kötni az állami támogatásért cserébe (például mennyire köt röghöz).

Az is csak január elején derült ki, hogy a jogi és a gazdasági szakokon drámaian csökkent az államilag támogatott helyek. Előbbinél 800-ról 100-ra, utóbbinál 4900-ról 250-re vágták meg a keretet. Ez azt is jelenti, ide csak a legeslegjobbak jutnak be, a többiek pedig fizethetik az évi 300-700 ezer forint közötti „tandíjat” (nem így hívják hivatalosan).

Nagyon rosszul van ez így. Nem szeretek hasonlatokat használni, ez is kicsit sántítani fog: a jogi és gazdasági szakokra jelentkezők most úgy érezhetik magukat, mintha egy futballmeccsen 0-0-ás állásnál a 80. percben hirtelen szól a bíró, hogy a győzelemhez 4 gólt kell rúgni. 

A felvételire készülés nem februárban kezdődik

A pályaválasztás, a felvételire készülés, ugyanis nem az utolsó félévben kezdődik. Jómagam például már gimnázium harmadik osztályában rákapcsoltam a németre, fakultációra, tanulmányi versenyekre jártam, nyelvvizsgát tettem, mert tudtam, hogy csak maximális ponttal lehet bejutni. Nem is ért váratlanul, hogy az akkor maximális 120 pontból 116 volt a bejutási küszöb, amit sikerült teljesítenem. Az utóbbi évek alacsonyabb pontszámai azonban valószínűleg sokakat elaltattak.

Persze most mondhatják a döntéshozók, kibővítették a hitellehetőségeket: Mai hír, „Diákhitel 2” címen teljesen fedezhető az önköltség 2 százalékos kamat mellett. Kérdés persze, melyik család meri ezt meglépni. „Nem elég, hogy saját hitelünket nyögjük, még a gyereket is adósítsuk el ebben a gazdaságilag bizonytalan helyzetben?” – teheti fel sok lakáshiteles apuka / anyuka a kérdést.

Csak a tisztázás kedvéért: Nem az a gondom, hogy csökkentik az államilag támogatott helyek számát. Úgy látom, mind az intézmények számában, mind hallgatói létszámban túlnőtt az államilag támogatott felsőoktatás az ország teljesítőképességén. Jónak tartom, hogy valaki végre bele mer nyúlni a rendszerbe. Még csak az iránnyal sincs gondom. Én vagyok az egyik szószólója, minek 800 jogász és 4900 közgazdász tanulását támogatni. A fő gond az időzítés és a mérték. Miért kellett egy ilyen nagy horderejű döntéssel másfél hónappal a jelentkezési határidő előtt szinte a semmiből előjönni? Miért nem lehet a fokozatosság és a kiszámíthatóság elvét követni? Árulkodó sztori, amit talán az eduline portál idézett: az egyik rektor azt hitte, tévedésből egy nullával elírták a közgazdász keretszámot...

Mi lesz a faluról származókkal?

A leginkább azokat sajnálom, akik ezzel a hirtelen vágással elesnek egy hozzám hasonló életpályától. Azokat a faluról származó fiatalokat, akik most egy kisváros gimnáziumában tanulnak. Jogi, gazdasági vagy bölcsész szakra készülnek. Államilag támogatott helyre nem férnek majd be, a szülők nem tudják kigazdálkodni a költségtérítést, a hiteltől pedig félnek, mint a tűztől. Hogy ne csak magamról beszéljek: A kilencvenes években az ELTE Vezér úti kollégiuma ilyen hátterű (falu, kisváros, alsóközéposztály) hallgatókkal volt tele. Két szobatársam is ilyen közegből (egy hevesi kisvárosból) érkezett, mindkettejükből kiváló ügyvéd lett.

Ebben a bizonytalan helyzetben minden szülő a legjobb opciót keresi csemetéjének. Próbálnak minél több helyről tájékozódni, engem is meg-megkérdeznek. Néhány gondolat. A jogról azt gondolom, mostantól tényleg csak az próbálja meg, aki Magyarországon szeretne ügyvéd lenni vagy van a családnak pénze saját zsebből fizetni a képzést.

Hiába számít jó befektetésnek az informatikai és mérnöki diploma, hiába nőnek itt a keretszámok, ha valakit egyáltalán nem érdekel a szakma, és/vagy nincs hozzá affinitása, felesleges megpróbálnia. Máskülönben jó befektetés.

Menekülés Ausztriába?

Az utóbbi hetekben egyre több szó esik az ausztriai egyetemi tanulásról, mint menekülési útról. Erről írtam is cikket az origo-n kolléganőmmel.

Izgalmas, hasznos lehetőség, de nem könnyebb és nem olcsóbb. Előny, hogy nincs tandíj, nincs felvételi vizsga, elég nyáron jelentkezni az ősszel induló képzésekre. Bécsben élő magyar egyetemistákkal beszélve nagyon szerényen 500-600 euróból (150-180 ezer forint) kihozható egy hónapnyi megélhetés. Elő hallásra soknak tűnik, de számításaim szerint egy vidékről Budapestre költöző egyetemista havi megélhetése körülbelül 70-80 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi költségtérítést (havi 20-50 ezer forint) akkor már 100 ezer forint felett járunk. És azt se feledjük, Bécsben diákmunkával óránként 2-3 ezer forintot lehet keresni. Cserébe pedig a fiatal megtanul önállóan élni idegen nyelvű környezetben, problémákat megoldani, gondoskodni magáról. Ha pedig diplomát szerez, könnyebben kap állást az osztrák álláspiacon, ahol a magyar fizetés többszörösét keresheti. Persze a diplomához ott is kell tanulni, ráadásul németül, és sokan kihullanak az első vizsgákon.

A politika feladta a leckét a fiataloknak és szüleiknek. Nem lenne most jó a helyükben lenni...

A facebookon is fent vagyok. Kérdés, témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75@gmail.com címen várom a levelet.

Ugyan már négy héttel ezelőtti hír, de szerintem az egyik legfigyelemreméltóbb decemberben.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 1 millió forintra büntette a Honda Hungary Kft-t amiatt, mert egyik dolgozója éveken át munkahelyi zaklatás áldozata volt. (A határozat itt érhető el.) A népszabadságos kolléga startolt rá először a sztorira. Most ebből idézem a lényeget:

„Egy nő 2011 márciusában fordult a hatósághoz azzal, hogy egy férfi kollégája rendszeresen kétértelmű megjegyzéseket tesz ruhájára, alakjára, szexuális életére. Előfordult, hogy a férfi más munkatársak előtt "kutyuskának", "malackának" és "kislánynak" nevezte kolléganőit. A feljelentést tevőtől egyszer konkrétan megkérdezte tőle, hogy lefekszik-e vele, egy másik alkalommal pedig arról faggatta, hogy szokott-e szexuális életet élni reggelente, mert ha nem, akkor ő szívesen lenne a partnere ebben - olvasható a hatóság napokban nyilvánosságra hozott határozatában.

Belső etikai vizsgálat indult

A nő először személyesen kérte a férfit, hogy változtasson magatartásán, majd a cégen belül etikai bizottsági vizsgálatot kezdeményezett. Annak eredményével azonban nem volt elégedett, úgy érezte, a vizsgálat általánosítani próbált, inkább elkendőzni igyekezett az ügyet, mint feltárni.

A nő ez után fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amely megállapította, hogy a beadvány alapos volt: a nőt szexuálisan zaklatták a munkahelyén, a munkáltató pedig megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nem biztosított hatékony védelmet a panaszosnak.

A cég jogi képviselője azzal érvelt, hogy az etikai vizsgálat feltárta a történteket, a férfit, aki bocsánatot is kért, írásbeli figyelmeztetésben részesítették. Emlékeztetett arra, hogy a belső vizsgálat szerint a férfi a megjegyzésekkel csak a hibáira próbálta "viccesnek, ironikusnak szánt stílusban" figyelmeztetni a nőt. A férfi az etikai vizsgálat során megjegyezte azt is, hogy szavait tréfának szánta, amit másokkal is megtesz, és úgy gondolja, hogy "Magyarországon ez normális".

Súlyosbító körülmény az időtartam

A hatóság az egymilliós bírság kiszabásakor figyelembe vette, hogy a zaklatás hosszú időn keresztül tartott, valamint azt is, hogy a munkáltatónak lett volna módja kivizsgálni az ügyet és határozottabban fellépni, ehelyett azonban elkendőzni igyekezett a történteket. A hatóság döntésének indoklásában kiemelte azt is, hogy a tréfás formába öntött kijelentések is alkalmasak lehetnek arra, hogy mások emberi méltóságát sértsék"  - számol be az esetről a Népszabadság.

Eddig a történet. Hogy mi ebből a tanulság?

Számomra ez a határozat mérföldkő. Olyan üggyel, amelyben munkahelyi zaklatás miatt elmeszelnek egy munkaadót, még nem találkoztam. Ha történt is hasonló elmarasztalás, nagyon kevés esetről lehet szó. Részint azért, mert nehéz bizonyítani, részint mert a szenvedő alany inkább csendben odébbáll.
Pedig a munkahelyi zaklatás a pszichés teher mellett csökkenti a munkakedvet, rombolja a teljesítményt. Ha hosszú ideig tart, akkor komolyabb problémákat (alvászavar, gyomorfekély, szívpanaszok) is okozhat, így nem szabad elbagatellizálni.

Az EBH határozata azt üzeni, érdemes küzdeni a jogainkért, dokumentálni a jogsértést és a különféle fórumokat felkeresni. Attól azért óvnék mindenkit, hogy sérelem esetén azonnal a hatósághoz forduljon. Érdemes első körben közvetlenül a zaklatóval beszélgetni, majd ha ez nem vezet eredményre, akkor a közvetlen főnököt is bevonni. A hatóság csak az utolsó szalmaszál legyen.

Ugyan ebben az ügyben ugyan a Honda Hungary a megbírságolt fél, de mégsem érzem őket a legalávalóbbnak. Gyanítom hasonló esetben a munkaadók jelentős része nem együttműködő: elzárkózik a belső etikai vizsgálattól, vagy ha mégis történik valami, akkor a csapat összezár a főnök mögött. Itt nem ez történt.

A facebookon is ott vagyok. Ha van kedvetek, lájkolátok.

Mindenekelőtt minden kedves olvasómnak boldog, karrierépítésben sikeres új évet kívánok!

Decemberben ritkultak bejegyzéseim, ám januártól újra teljes gőzzel üzemel blogom.
Ebben az évben is szeretném megőrizni a „Jobb Állás” arculatát: a pozitív hozzáállást, a segítő szándékot, az újdonságok felvillantását. És persze minden visszajelzést, témajavaslatot várok e-mailben (karacsony_zoltan@freemail.hu), facebook-oldalamra vagy ide kommentbe. Mindenkinek garantálom, személyes adatait bizalmasan kezelem, ahogyan eddig.

Hogy mi történt tavaly az álláspiacon? Gondolom, a jövő többeket érdekel, de azért röviden néhány trend:
- 2011-ben minimális mértékben javultak a foglalkoztatási mutatók: 32 ezer fővel többen dolgoznak, néhány ezer fővel csökkent a munkanélküliek száma 2010-zel összevetve, ám messze vagyunk még a 2008-as számoktól.
- Új munkahelyek főként a gép- (plusz 9900 fő), a jármű-, (3 ezer), a gumi-, műanyaggyártásban (2100) keletkeztek és a feldolgozóipar 4 százalékkal hízott. Csökkent viszont a foglalkoztatás a kereskedelemben, a gépjármű-javításban, az építőiparban és a költségvetési szektorban.
- Céges részről lassult kiválasztás, a dolgozók – vélhetően a nehéz álláspiaci helyzet miatt – nehezebben szánják rá magukat a váltásra, sokkal inkább ragaszkodnak munkahelyükhöz.

Ennél sokkal érdekesebb kérdés, mi várható 2012-ben?

1. Ha a prognózisokat vesszük alapul, nem sok jó. A makrogazdasági kilátások borúsak, a külföldi befektetők bizalma megcsappant. Ebben a környezetben kizárt a foglalkoztatási mutatók látványos javulása. A gazdaságkutató intézetek egyébként 10,9-11 százalék körüli munkanélküliségi rátát valószínűsítenek 2012-ben (GKI és Kopint-Tárki: 11-11), ami nagyjából megegyezik az ideivel és jelentősen elmarad a válság előtti 7-8 százalék közötti értékektől.

2. A Manpower munkaerő-közvetítő tavaly év végi felmérése szerint a cégek 8 százaléka bővítene, 22 százaléka leépítést tervez, a többi változatlan létszámmal tervezi a jövőt. Leginkább pesszimista az építőipar.

3. Lassíthatja az új munkahelyek létrejöttét a minimálbér emelése és a bérkompenzáció. A munkaadói szervezet alelnöke az MTI-nek néhány napja úgy fogalmazott, amelyik cég ezt megteszi, annak jelentősen romlik a versenyképessége, gyakorlatilag képtelen lesz létszámbővítésre. Ugyan körvonalazódik egy újabb terv a bérkompenzációra, ám erről egyelőre keveset tudni.

4. Kozmetikázhatja a statisztikát a közmunka-programok felpörgése. Ez azonban csak a szakképzetlen, hátrányos helyzetben vagy helyen élő, tartós munkanélkülieknek jelenthet átmeneti reménysugárt.

Hol vannak akkor az állások?

Mindezek után kérdezheti a kedves olvasó, van-e értelme egyáltalán állást keresni, ha nem növekszik a foglalkoztatottság, a cégek a túlélésre rendezkednek be, a közszféra pedig vagy leépít vagy kevéssé vonzó közmunkát ajánl.

A jó hírem: új munkalehetőségek mindig vannak, csak a helyet illetve az oda vezető utat kell megtalálni.

Két elemet hadd emeljek ki:

1. Mindennél fontosabb lesz a kapcsolatok szerepe. Szinte nincs olyan munkaadó, ahol ne lenne fluktuáció, így munkalehetőségek mindig lesznek. Csak tudomást kell erről szerezni, mert elképzelhető, kevesebb cég hirdeti meg nyilvánosan. Inkább ismerősi körből, személyes ajánlás alapján válogat. Főleg, ha olyan munkáról van szó, amire sok a jelentkező (irodai, adminisztratív munkák) Éppen ezért arra bátorítanék mindenkit, a kapcsolatrendszer bővítésére különösen figyeljen. Aki ebben gyenge, sürgősen nézzen utána, hogyan lehet ezt jól csinálni.
 
2. És bármennyire is rosszak a kilátások, álláshirdetések továbbra is vannak. Elég csak a nagy állásportálokon (monster, profession, jobline) körülnézni, és máris 3-4 ezer álláslehetőség tárul elénk. Ezekben az ajánlatokban közös, hogy nagyrészt multi cégek hirdetnek (mérnöki, informatikai, pénzügyi, logisztikai, értékesítői állásokat) és szinte minden pozíciónál elvárt egy vagy két idegen nyelv ismerete (angol és egy másik nyelv). A nagy autógyárak (Audi, Mercedes), gépipari beszállítók (pl. Bosch), az ügyféltámogató központok (shared service center) lázasan keresik új munkatársaikat.
Főleg szakmunkásoknak szóló ajánlatokkal találkozni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (afsz.hu/) oldalán.

Ezekkel a gondolatokkal indítom el bejegyzéseimet 2012-ben. Remélem, sok hasznos információt osztunk meg egymással és minél több olvasómnak sikerül előrébb lépni a karrierépítésben.