Jobb-Állás Blog

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Két hete Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa bejelentette, ősszel kezdeményezik egy olyan irányelv elfogadását, amely a 250 főnél nagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban minimálisan 40 százalékos női részarányt írna elő. Ezt 2020-ig kellene a cégeknek teljesíteni, máskülönben bírságok, az uniós támogatásokból való kizárás járna érte.

Még be sem mutatták a tervezetet, tegnap német lapinformációk szerint 10 tagország összefogott (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Svédország és Szlovénia). Mivel közösen van annyi szavazatuk, hogy blokkolják az irányelv megszületését, ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz kvóta. Európa rendkívül megosztott a kérdésben és érdekes, mennyire furcsa országcsoportok jöttek létre a támogatók és az ellenzők között. Németországban még a konzervatív kormánypárton (CDU) belül is ellentétes vélemények találkoznak miniszteri szinteken.

A magyar ellenző véleményről én most hallok először. Amikor korábban e témában írtam, falakba ütköztem, mindenki másnak dobta a labdát. 2010 őszén a kormányszóvivő előbb egy EP-képviselőt javasolt, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz irányított. Ott mondták, ez nem az ő asztaluk, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumé, ahol előbb elutasítottak, majd az egyik alosztályhoz irányítottak. Itt egy alsóbb szintű vezető kérdéseimre egy 2010-es Bajnai-féle kormányhatározatot küldött át, amely minden volt, csak válasz nem. De hát értettem: ő egy egyszerű bürokrata, a kérdés pedig politikai jellegű. Május óta van felelőse a női munkának Szalai Piroska, ami jó hír – de ebben a kérdésben nem hallottam nyilatkozni.

A kérdés persze továbbra is marad. Kell-e kvóta? Helyzetbe lehet-e hozni ezzel a módszerrel a nőket? Az ugyanis tény, hogy több a női diplomás, mégis vezetői és a jól fizető posztokra töredékük jut el. Sőt, a szülés után a munka világába való visszatalálásuk sem egyszerű.

Két megközelítés, melyik a jobb?

Két nézet csatázik egymással.
Az egyik a „liberális” felfogás: „Az állam, az EU teremtsen egyenlő feltételeket mindenki számára, és majd a piac eldönti, ki kell és ki nem, nemtől függetlenül. Ha pedig valakit sérelem ér, akkor fordulhat az igazságszolgáltatáshoz vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A nemi diszkriminációt egyébként is bünteti a törvény.”

A másik megközelítés a „radikális”: „Jogilag egyenlők az esélyek, mégsem történt semmi. Ebben az esetben az államnak pozitív diszkriminációval helyzetbe kell hoznia a nőket. Ennek pedig egy működő példája a kvóta. Lám, tíz évvel ezelőtt Norvégiában bevezették, és mára kiegyenlítődtek a különbségek.”

Szóval kell-e kvóta? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Mindkettő megközelítésben van igazság. Ha azonban az érveket mérlegre teszem, én nem támogatom a kvótás megoldást.
Nem vitatom, hogy egy nőnek nehezebb vezetői posztra jutni, hogy a tanulásba fektetett energia és pénz jó része elvész, mert vannak kapuk, amelyek irracionálisan mindig zárva maradnak.

A kvóta – főleg Reding fb-tagi – javaslata azonban durva beavatkozás a gazdaságba. Inkább látványmegoldás, ami passzív ellenállásra ösztönzi a cégvezetőket (ennek a magatartásnak Magyarországon több évszázados hagyománya van) és inkább a nők ellen hangolja a döntéshozókat. Lehet, hogy ezzel néhány száz nőt fel lehetne emelni, ám a bélyeg ott marad: ők a kvótanők. Szerintem ezt így ők sem szeretnék a munkahelyre belépve hallani vagy érezni. Mellesleg nem biztos, hogy a top cégek topvezetőinél kellene az egészet kezdeni.

Bízzuk a cégekre, de kérjük számon

Hogy mégis mit lehetne tenni? Nekem a legszimpatikusabb megoldás Nagy-Britanniából érkezett. Ott David Cameron felkérésére két évvel ezelőtt született egy javaslatcsomag (nem tudom, mi lett a sorsa). Ebben az szerepelt, általános kvóta helyett minden cég tegyen saját vállalást, miben javítja a nők helyzetét és erről bizonyos időközönként küldjön jelentést. Valamilyen vállalást mindenkinek tennie kell.

Egy ilyen szabályozásba beletartozhat ugyan, hogy több nő kerüljön vezetői posztra, ám az is, hogy felajánlják a rugalmas munkaidő a munkakör-megosztás, a részleges távmunka lehetőségét, a szabadságkiadást a gyermekek nyári szünetéhez igazítják, béren kívüli juttatásként iskolakezdési támogatást adnak, növelik a kisgyermekes nők részarányát és még biztosan vannak más eszközök is.

Ehhez szigorú ellenőrzésre és szankcionálásra van szükség. De ezt hatékonyabb megoldásnak látom.

Várom a véleményeket. Ti mit gondoltok a kérdésről?
Írjátok meg ide vagy blogom facebook-oldalára. Utóbbit folyamatosan frissítem érdekességekkel.

Aki beírja a Google keresőjébe, hogy „Bettina Wulff”, annak egyik javaslatként a program „Bettina Wulff Prostituierte” (prostituált) lehetőséget ajánlja fel. Pedig nem a német vöröslámpás milliő egyik szereplőjéről van szó, hanem Christian Wulff volt német államelnök feleségéről. Néhány éve ilyen jellegű pletyka terjengett múltjáról, amelyet még a szenzációra harapó, jól értesült és férjét politikusként megbuktató Bild bulvárlap is cáfolt. Ha azonban egy rosszindulatú pletyka szárnyra kel és sokan írják be a keresőbe ezt a szókapcsolatot, akkor a Google – szem előtt tartva a felhasználói viselkedést/érdeklődést – azt előre javasolja.

Wulff feleségének elege van ebből. El akarja érni a Google vezetőinél, hogy vegyék ki a rendszerből ezt a szókapcsolatot. (szeptember 11-én reggelig ez nem sikerült) Hogy miként lehet ezt elérni? Talán egy jó ügyvéd is megteszi, ám az eset ráirányítja a figyelmet egy – szerintem nagy jövő előtt álló, jelenleg még gyerekcipőben járó szakmára – a reputációs menedzserre.

Ő az, aki a jó internetes hírnévre figyel. Megbízás esetén elintézi, hogy a nem kívánt tartalmak eltűnjenek a világhálóról vagy olyan hátra sorolódjanak, hogy azt ne lehessen megtalálni. Németországban már vannak vállalkozások, amelyek erre specializálódtak (web-killer.de, reputation-manager.de). Egyik cégnél egyetlen bejegyzés eltüntetése 40 euróba kerül (12 ezer forint). Az összeg elsőre nem hangzik túl soknak, ám ha több tucat oldal hivatkozik az elfeledtetni akart infóra, akkor borsos a számla. A németeknél elsősorban cégek és tehetős magánszemélyek veszik igénybe a szolgáltatást, a reputációs menedzserek pedig jól keresnek vele. A szakemberek hangsúlyozzák, utánajárással vagy webes jártassággal a bejegyzések egy része eltüntethető, az igazi probléma, ha külföldi a szolgáltató.

Éld túl a „Google-próbát”

Sok pénzt és energiát takaríthatunk meg, ha tudatosan ügyelünk arra, mit is teszünk közzé a világhálón. A meggondolatlan bejegyzések ugyanis karrierbe, üzletekbe kerülhetnek. A HR-esek, tárgyalásra készülők ugyanis előszeretettel vetik be csekkolásra a Google próbát. Beírják az illető nevét a keresőbe és megnézik, mit dob ki. A szélsőséges megjegyzések, a szalonképtelen fotók könnyen megakadályozhatják az együttműködést. Különösen veszélyeztetettek a fiatalok, akik nem érzik át ennek a felelősségét,

Egy brit programozó nevelő célzattal weboldalt készített (http://weknowwhatyouredoing.com/ - Tudjuk, mit csinálsz), amelyre a facebookon publikusan megjelenő posztokból válogat automatikusan. Az oldalon négy rovat olvasható: „Ki akarja kirugatni magát?” (ide azokat a bejegyzéseket teszi ki vezetéknév nélkül, akik azt írják, utálják a főnöküket vagy cégüket), „Ki másnapos?”, „Ki drogozott?” és „Kinek van új telefonszáma?” Nem a kipellengérezés a célja, mert a bejegyzések vezetéknév és fotó nélkül jelennek meg, sokkal inkább a figyelmeztetés. Automatikusan eltűnik a kellemetlen info, ha valaki facebook-oldalán privátra állítja a poszt státuszát.

Szóval kedves olvasóim, gondoljátok meg, mit adtok közre. A facebookon legalább a poszt láthatóságát állítsátok át. És akit érdekel a szakma, legyen reputációs menedzser.

A facebookon is követhető vagyok, itt. Örülök minden like-nak...

És végül egy felhívás: Megkeresett a Jobkralle osztrák állásgyűjtő-oldal képviselője, akik véleményt gyűjtenek a magyar álláskeresők szokásairól. Aki szeretne segíteni vagy részt venni, kérem, töltse ki az alábbi linken található kérdőívet. Nem vesz igénybe többet néhány percnél. Tehát klikk ide.

Új rovattal jelentkezem blogomban, amelyet reményeim szerint minden héten péntek reggel teszek online. Ebben az utóbbi egy hét szerintem legfontosabb karrier-, álláshíreit gyűjtöm össze és látom el rövid kommentárral. Úgy látom, a nagy médiazajban nem könnyű kiszűrni a fontos, érdekes, hasznos híreket. Most erre teszek kísérletet a magam módján

1. Egyre nő az aggodalom a munkanélküliség miatt Európában
Hetente jönnek az egyre sokkolóbb adatok az európai államokban mért munkanélküliségről. Jose-Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke szociális vészhelyzetről beszélt, az OECD főtitkára „merész strukturális reformokat sürgetett”, Martin Schulz az Európai Parlament elnöke szerint haraghoz és frusztrációhoz vezet a fiatalok munkanélkülisége. Ugyan ezek egy csütörtöki brüssszeli munkaügyi konferencián hangzottak el, de a héten ismét munkanélküliségi csúcsokról érkeztek hírek (francia, görög, spanyol), sőt, már a legjobb mutatójú osztrák ráta is emelkedésnek indult (igaz, ott még így csak 5 százalék körüli)

2. Már alá kell írni az ösztöndíjszerződést
Az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat most kezdők máris dilemma elé kerültek. Ha államilag támogatott helyre jutottak be, akkor eléjük teszik a most bevezetett ösztöndíjszerződést. Ha nem írják alá, saját zsebből kell fizetniük a képzésüket. A feltételek többek között: a diplomázás után itthon kell dolgozni legalább a tanulmányi idő kétszeresét. A politikusok egyébként a múlt hétvégi egyetemi tanévnyitókon itthon maradásra kérték a fiatalokat. 

3. Így cselezik ki a munkaadók a minimálbéremelést
Teljes munkaidő helyett egyre többen 4-6 órás részmunkaidőre jelentik be alkalmazottaikat, így hiába emelte a kormány a minimálbért, ezek a munkaadók nem fizetnek több járulékot az államkasszába. Aztán feketén kiegészítik a bért. A munkavállalók – ha dolgoznak – ebből nem sokat éreznek. Gond majd akkor lesz, ha táppénzre vagy nyugdíjba mennek...

4. Ma kezdődik vasárnapig tart a Nyelvparádé
Elég nagy közhely, hogy idegennyelv-tudással sokkal nagyobb eséllyel szerezhető jó állás. Egyik kedves rendezvényem a Nyelvparádé, amely pénteken startol a budapesti Millenárison és vasárnapig tart. Kipróbálhatunk nyelvórát, internetes tanulási lehetőségeket, nyelvvizsgát és technikai újdonságokat, tájékozódni lehet külföldi munkalehetőségekről.

5. Egy ügyféltámogató központ 235 munkahelyet teremt
Minden új munkahelynek örülni kell. Annak pedig, hogy egy cég 235-öt hoz Magyarországra már hírértéke is van Az autókölcsönzéssel foglalkozó Avis budapesti ügyféltámogató központját bővíti ennyi fővel.  Jó lenne minden héten egy-egy nagy bővülésről beszámolni, majd meglátjuk.

Ha van híretek, ami szerintetek fontos, de kimaradt, írjátok meg a karacsony.zoltan75@gmail.com címre. Ha van téma, kérdés, akkor úgyszintén.

A facebookon is fent vagyok, ha van tetszett vagy követnétek, lájkoljatok.

Egy kis kreativitással könnyen és olcsón lehet toborozni – mutatja egy belga reklámügynökség példája, akik webdesignert kerestek egy megüresedett pozícióra. Nézzük, hogyan is csinálták.

Az Ogilvy Brussels belga reklámügynökség emberei abból a feltételezésből indultak ki, hogy akinek nincs munkája, az nagy valószínűséggel nem tudja megvásárolni a webdesignerek körében alapnak számító „Adobe Creative Suite” programcsomag legújabb verzióit (ebbe tartozik például a közismert Photoshop), hanem megpróbálja különféle fájlmegosztó és torrent oldalakról letölteni.

A cég feltöltött egy fájlt a leglátogatottabb fájlmegosztó oldalakra (többek között RapidShare, MediaFire, DepositFiles) a szoftvercsomag ígéretével. Aki ezt letöltötte, őt egy üzenet fogadta. Ebben az ügynökség sajnálattal közölte, hogy a keresett szoftvert nem tudják biztosítani, viszont van üres pozíciójuk webdesignerek számára, és a megadott mailcímre várják a pályázókat.

Íme a toborzás leírása angolul

Ügyes, leleményes és nagyon költséghatékony fogás.

Van még valakinek ötlete, kit hogyan lehet ehhez hasonló úton elérni? Ha igen, akkor ossza meg velem mailben a karacsony.zoltan75@gmail.com címen blogom facebook-oldalán vagy itt kommentbe.