Ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, egy fontos projektben csődöt mond vagy bedől start-up cége, a leggyakrabban hallgat róla és megpróbálja elfelejteni. A kudarcról ugyanis a közvélekedés szerint ciki beszélni. Mindenki sikertörténeteket, jó gyakorlatokat, hasznot hozó döntéseket akar hallani. Pedig sokszor a hibákból lehet igazán tanulni. Nyugaton már vannak a kudarcokról szóló rendezvények „Fuck-up nights” címmel. Várom mailben rövid sztorijaitokat, amit az álláskeresésben, karrierépítésben saját bőrötökön tanultatok meg. Én is írtam.

Nemrég akadtam egy formabontó, Mexikóból indult kezdeményezésre, amely mára több városban is felbukkant a világ különböző pontjain. „Fuck-up nights” a neve, amit talán a kudarcok éjszakáiként lehetne lefordítani. Egy baráti társaság néhány évvel ezelőtt összejött és spontán módon elkezdtek vállalkozási „égéseiktől” egymásnak beszélni. A több órás éjszakai beszélgetés rengeteg tanulsággal szolgált és nagy hatással volt mindegyikőjükre.

Elhatározták, hogy ebből rendezvénysorozatot szerveznek. Mára tíz ország 30 városában tartottak már Fuck-up nights-okat, júliusban például a németországi Düsseldorfban. Ezeken vállalkozók, szabadúszók, projektmenedzserek beszélnek rossz döntéseikről. Egy-egy kiselőadás tematikája: Mi volt a projekt? Milyen rossz döntéseket hoztál? Mit csinálnál másképp? Mit tanultál belőle? Az odalátogatók pedig azért jönnek, hogy tanuljanak belőle, hogy ők azt a hibát ne kövessék el.

Az ötlet szerintem sokak szemét felnyitotta világszerte. Miért is lenne szégyen egy sikertelen projektről vagy bedőlt cégről megosztani a tapasztalatokat? Magától Albert Einsteintől származik az a mondat: „Aki soha nem hibázott, nem próbált ki semmi újat.”

Két tipikus induló vállalkozói hiba

Két példa a düsseldorfi rendezvényről: egy egyetemista startup vállalkozó elmondta, ők mobiltelefonos taxirendelő alkalmazással akarták meghódítani a piacot. Már kibérelték az irodát, megvették a bútorokat, amikor rájöttek, meg kellene kérdezni a célcsoportot, hogy ők mit szeretnének. Kiderült, hogy arra nincs igazán igény, a MyTaxi néven futó versenytárshoz képest marginális az ő újításuk.

Egy kölni hölgy szabadúszóknak és mikrovállalkozókank akart óra alapon bérelhető irodát nyitni egy sikeres berlini projekt mintájára. Banki hitelt nem kapott rá, mert túl kockázatosnak ítélte meg a pénzintézet az üzleti tervet. Ismerősi kölcsönökből indult el, aztán a nyitás után kiderült, más a berlini üzleti környzet, a kölni szabadúszók konzervatívabbak, nem nyitottak ilyen irodai megoldások iránt.

A jelenség kapcsán két megjegyzés és egy kérés.

Hasonló magyarországi rendezvényről még nem hallottam. Szerintem szükség lenne rá, főleg, hogy a „start-up” már-már kihagyhatatlan divatszó lett üzleti beszélgetésekben. Én biztosan elmennék egy ilyen éjszakára.

A vállalkozás mellett az élet más területein is sokat lehetne tanulni egymás rossz lépéseiből, például az álláskeresésben, karrierépítésben.

Arra kérem kedves olvasóimat, írjatok hibáitokról az álláskeresésben, karierépítésben. Küldjétek el nekem a karacsony.zoltan@jobb-allas.hu mailcímre. Szeretnék ebből egy tanulságos összeállítást készíteni, természetesen név nélkül, anonimitást garantálva.

Hogy példát mutassak, írok én is két hibámról vagy olyan döntésemről, amit ma másképp csinálnék.

Első álláspályázatomhoz önéletrajzot kellett küldenem. Mivel nem tudtam, hogyan is néz ki egy versenyképes dokumentum, egyik barátomtól elkértem az övét. Ennek mintájára én is elkészítettem az én CV-met. Véletlenül azonban a barátomét küldtem el az állás kiírójának... Számomra a tanulság: a pályázat elküldése előtt még egyszer ellenőrizd le, mit is küldesz el.

A kétezres éve elején két egymástól különböző munkám volt egyszerre. Újságíróként és nyelvtanárként is dolgoztam párhuzamosan. Eléggé szenvedős volt, ugyanis éreztem, hogy nem tudom mindkettőt a megfelelő szinten végezni, annyira különbözőek. Számomra a tanulság: egyvalamire fókuszálj, abban akarj jól teljesíteni.

Karácsony Zoltán