Jobb-Állás Blog

Kockáztatás és anyagi befektetés nélkül nincs siker. Helyben és nem Magyarországról szervezve hatékonyabb a külföldi munkaszerzés. E két tanulságot szűrtem le Szabados Viktor álláskereséséből, aki március végén érkezett Svájcba. Több hullámvölgyet megélt az utóbbi négy hónapban. Első munkanapja augusztus 4-én lesz...

Blogom olvasói megszokhatták, hogy időnként külföldön dolgozó magyarokat mutatok be. Korábban megismerhették az Egyesült Királyságban dolgozó Máriát, a Berlinben új életet kezdő Klaudiát és Benjámint, most pedig Svájc következik, ahol egy kedves ismerősöm Szabados Viktor álláskeresése kerül terítékre.

Viktor 32 éves. Magyarországon érettségizett, Bécsben járt egyetemre, az ottani magyar diákszervezetet vezette és ott is szerzett közgazdasági diplomát. Az egyetemi évek alatt nem szakadt el Magyarországtól, számos projektben részt vett kommunikációs és marketing területen. Például kiadványokat írt és szerkesztett, reklámkampányt szervezett, az Európai Ifjúsági Fórum EU-elnökségi összekötője volt a magyar elnökség idején, az Európa Tanács gyűlöletbeszéd elleni kampányába még most is besegít.

Diplomásként a magyar bér négyszereséért

Svájcba több más tényező mellett a fizetés vonzotta. „Gazdasági diplomával és munkatapasztalattal Budapesten nettó 300 ezer forintot meg lehet keresni. Bécsben ennek a kétszerese, Svájcban pedig közel négyszerese érhető el” – mondja.
Kockáztatott. Úgy gondolta, akkor jobbak az esélyei, ha nem Magyarországról próbálkozik. Március végén költözött ki az 1300 lakosú Lichtensteigbe (nem tévesztendő össze Liechtensteinnel), amely Sankt Gallentől 40 kilométerre, Svájc német nyelvű részén található.

Hogy miért egy kistelepülésen kezdett el állást keresni? „A nagyvárosokban több az állás, de nagyobb a konkurencia is. Vidéken személyesebb a pályázás, könnyebben elérhetőek a döntéshozók” – mondta.

Nyolc hónapra elég anyagi tartalékkal startolt, másodmagával lakást bérelt és elkezdett állást keresni. Első körben gyakornoki helyet szerzett egy helyi vállalkozásnál, ami egy virágboltban heti 3 napos könnyű fizikai munkát jelentett. Ezt azért tartotta fontosnak, hogy minimális bevétele azért legyen és a gyakornoki szerződés fontos a tartózkodási engedélyt megszerzéséhez. Külföldi álláskeresőként ugyanis maximum 3 hónapot lehet legálisan az országban tölteni, tartózkodási engedéllyel viszont egy évet. Ráadásul a svájci lakcím a kiemelte őt a külföldi álláskereső versenytársak közül. Megszerezte a tartózkodási engedélyt. Ennek ellenére nem volt sétagalopp az állásszerzés.

Viktor, miután bejelentkezett a helyi önkormányzathoz. Virággal, csokival és sok infóval fogadták új lakosukat.

Túl nagy a konkurencia álláshirdetésre pályázva

Viktorral svájci álláskereséséről először július elején beszéltem. Akkor kicsit pesszimista volt. „160 helyre küldtem el pályázatomat. Szinte minden, az interneten fellelhető marketing, pénzügyi, kontrolling, értékesítést támogató állást megpályáztam, amire megfeleltem a kiírás alapján. Cégre és pozícióra szabtam a CV-met és a kísérőlevelet. Ennek ellenére csak három állásinterjúra hívtak be” – mondta akkor kicsit letörten. Hozzátette azonban, hogy Svájcban szinte minden pályázatára kapott visszajelzést, ellentétben a magyarországi gyakorlattal.

Három hónap után stratégiát váltott. Felismerte, hogy nem csak a hivatalos kiírásokra érdemes pályázni, hanem közvetlenül – hideghívással – is meg lehet keresni a cégeket. Elkezdte a helybeli munkadókat feltérképezni, felhívta a HR-eseket, személyesen átadta nekik pályázati anyagát. Ez végül hatásosnak bizonyult.

Július közepén Viktor már azt írta nekem: „A negyedik hónap végére két ajánlatot is kaptam. Most éppen itt, helyben egy 170 főt foglalkoztató vas es acélipari termelő cégnél sales support/marketing munkatársi pozíción voltam próbamunkanapon.” Aztán e hét hétfőjén már az újságolta, hogy aláírta szerződését és augusztus 4-én kezdi a munkát.

Referencialevél és diplomásolatok nélkül szóba sem állnak az emberrel

Természetesen rákérdeztem arra is, miben más a svájci álláskeresés a magyarországival összevetve. „Rendkívül fontos minden korábbi iskoláról, munkaadótól valamilyen dokumentumot csatolni. Például diplomamásolatot fordítással, korábbi munkaadótól refrencialevelet. Enélkül szóba sem állnak az emberrel. Én az önéletrajz végére belinkeltem a netre feltöltött pdf-dokumetumok webcímét, hogy ne kelljen nagy méretű fájlokat küldeni.

A kilátás Viktor albérletéből.

Mivel Bécsben diplomázott, nyelvi problémái nincsenek. „A svájci német ugyan különbözik az irodalmi némettől, de gyorsan bele lehet rázódni. Ha valaki jól beszél németül, belejön a svájci németbe. Franciául nem tudok, de ezen a vidéken ez nem is kell” – magyarázza.

Drukkolok Viktornak. Remélem, megtalálja számítását.

Fizetések szakmánként

Küldök egy Viktortól kapott hasznos linket a Svájcban elérhető keresetekről szakmánként. Ezek bruttó összegek, de a nettó is kiszámolható az oldalon található bruttó-nettó számolóból. Ide kattintva érhető el.
Egy példa: Fodrászként (Friseur) St Gallen kantonban legalább bruttó 4167 frank kereshető. Ebből gyermek nélkül 3474 frank tartható meg, a legolcsóbb kötelező betegbiztosítás pedig 187 frank (utóbbi fix össszegű, nem a fizetés százaléka). 1 frank = 255 forint.

Néhány bruttó fizetési adatot még bemásolok (ezek a minimum összegek)
Szakács 5833
Óvónő 5417
Adótanácsadó 10 833
Betegápoló 5500
IT rendszermérnök 9533
Kertész 3800
Ács 5200
Könyvelő 7750
Mérnök 8750
Hentes 5000

Érdemes hozzátenni, hogy a forintban milliós fizetések mellett a megélhetés is drágább.

És még egy tipp: Februárban egy népszavazáson a svájciak többsége a külföldi munkavállalók számának korlátozása mellett voksolt. Ez a népakarat egy-két éven belül törvényekben is meg fog jelenni. Tehát aki az alpesi országot veszi célba, cselekedjen minél gyorsabban.

Ha külföldön dolgoztok, állást kerestek, és beszámolnátok akár névvel, akár név nélkül tapasztalataikról, kérlek, írjatok egy rövid mailt a karacsony.zoltan@jobb-allas.hu címre. 

És egy kérdés a végére, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Karácsony Zoltán

Ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, egy fontos projektben csődöt mond vagy bedől start-up cége, a leggyakrabban hallgat róla és megpróbálja elfelejteni. A kudarcról ugyanis a közvélekedés szerint ciki beszélni. Mindenki sikertörténeteket, jó gyakorlatokat, hasznot hozó döntéseket akar hallani. Pedig sokszor a hibákból lehet igazán tanulni. Nyugaton már vannak a kudarcokról szóló rendezvények „Fuck-up nights” címmel. Várom mailben rövid sztorijaitokat, amit az álláskeresésben, karrierépítésben saját bőrötökön tanultatok meg. Én is írtam.

Nemrég akadtam egy formabontó, Mexikóból indult kezdeményezésre, amely mára több városban is felbukkant a világ különböző pontjain. „Fuck-up nights” a neve, amit talán a kudarcok éjszakáiként lehetne lefordítani. Egy baráti társaság néhány évvel ezelőtt összejött és spontán módon elkezdtek vállalkozási „égéseiktől” egymásnak beszélni. A több órás éjszakai beszélgetés rengeteg tanulsággal szolgált és nagy hatással volt mindegyikőjükre.

Elhatározták, hogy ebből rendezvénysorozatot szerveznek. Mára tíz ország 30 városában tartottak már Fuck-up nights-okat, júliusban például a németországi Düsseldorfban. Ezeken vállalkozók, szabadúszók, projektmenedzserek beszélnek rossz döntéseikről. Egy-egy kiselőadás tematikája: Mi volt a projekt? Milyen rossz döntéseket hoztál? Mit csinálnál másképp? Mit tanultál belőle? Az odalátogatók pedig azért jönnek, hogy tanuljanak belőle, hogy ők azt a hibát ne kövessék el.

Az ötlet szerintem sokak szemét felnyitotta világszerte. Miért is lenne szégyen egy sikertelen projektről vagy bedőlt cégről megosztani a tapasztalatokat? Magától Albert Einsteintől származik az a mondat: „Aki soha nem hibázott, nem próbált ki semmi újat.”

Két tipikus induló vállalkozói hiba

Két példa a düsseldorfi rendezvényről: egy egyetemista startup vállalkozó elmondta, ők mobiltelefonos taxirendelő alkalmazással akarták meghódítani a piacot. Már kibérelték az irodát, megvették a bútorokat, amikor rájöttek, meg kellene kérdezni a célcsoportot, hogy ők mit szeretnének. Kiderült, hogy arra nincs igazán igény, a MyTaxi néven futó versenytárshoz képest marginális az ő újításuk.

Egy kölni hölgy szabadúszóknak és mikrovállalkozókank akart óra alapon bérelhető irodát nyitni egy sikeres berlini projekt mintájára. Banki hitelt nem kapott rá, mert túl kockázatosnak ítélte meg a pénzintézet az üzleti tervet. Ismerősi kölcsönökből indult el, aztán a nyitás után kiderült, más a berlini üzleti környzet, a kölni szabadúszók konzervatívabbak, nem nyitottak ilyen irodai megoldások iránt.

A jelenség kapcsán két megjegyzés és egy kérés.

Hasonló magyarországi rendezvényről még nem hallottam. Szerintem szükség lenne rá, főleg, hogy a „start-up” már-már kihagyhatatlan divatszó lett üzleti beszélgetésekben. Én biztosan elmennék egy ilyen éjszakára.

A vállalkozás mellett az élet más területein is sokat lehetne tanulni egymás rossz lépéseiből, például az álláskeresésben, karrierépítésben.

Arra kérem kedves olvasóimat, írjatok hibáitokról az álláskeresésben, karierépítésben. Küldjétek el nekem a karacsony.zoltan@jobb-allas.hu mailcímre. Szeretnék ebből egy tanulságos összeállítást készíteni, természetesen név nélkül, anonimitást garantálva.

Hogy példát mutassak, írok én is két hibámról vagy olyan döntésemről, amit ma másképp csinálnék.

Első álláspályázatomhoz önéletrajzot kellett küldenem. Mivel nem tudtam, hogyan is néz ki egy versenyképes dokumentum, egyik barátomtól elkértem az övét. Ennek mintájára én is elkészítettem az én CV-met. Véletlenül azonban a barátomét küldtem el az állás kiírójának... Számomra a tanulság: a pályázat elküldése előtt még egyszer ellenőrizd le, mit is küldesz el.

A kétezres éve elején két egymástól különböző munkám volt egyszerre. Újságíróként és nyelvtanárként is dolgoztam párhuzamosan. Eléggé szenvedős volt, ugyanis éreztem, hogy nem tudom mindkettőt a megfelelő szinten végezni, annyira különbözőek. Számomra a tanulság: egyvalamire fókuszálj, abban akarj jól teljesíteni.

Karácsony Zoltán

Aki meglévő munkahelyről váltana, sokat kockáztat. Neki különösen fontos feltérképeznie leendő munkaadóját. Ám rajtuk kívül szinte minden álláskeresőnek hasznot hozhat, ha egy kis energiát fektet az állást meghirdető cég „lecsekkolásába”. Miként lehet meggyőződni arról, hogy jó helyre kerülünk, ahol hosszú távon is megtaláljuk a számításunkat? Sajnos száz százalékos sikert garantáló módszer nincsen. Akadnak azonban fogások, amelyekkel néhány kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat.

Nézz utána ingyenes cégadatbázisokban

Különösen olyan munkaadónál lehet érdekes, amely nem közismert. Vannak különféle ingyenes és fizetős adattárak, amelyben a nyilvános, cégbíróságon bejelentett információknak lehet utánanézni. Ilyen ingyenes felület például a nemrég indult nemzeticegtar.hu. Itt a keresett társaság alapadatain kívül (alapítás éve, cégjegyzésre jogosultak adatai, adószám, székhely, cégjegyzékszám nettó árbevétel, alkalmazottak száma, jegyzett tőke) a vállalkozásra vonatkozó pozitív és negatív információk is szerepelnek. Előbbire példa, ha EU-pályázaton vett részt, utóbbira, ha  végrehajtási, felszámolási eljárás alatt állt. Emellett százas skálán besorolják a társaság kapcsolt vállalkozásainak kockázati megítélését is.

Ha kell, fizetős adatbázisban is keress

Aki kicsit alaposabban fel akarja térképezni a céget, neki fizetős adatbázisban lehet több infót szerezni. Ilyen például az Opten adatbázisa. Például árbevétel, üzemi eredmény, saját tőke változása az utóbbi években. Ezt annak ajánlom, aki sokat kockáztat a váltással, tud olvasni ezekből az adatokból, tehát érti, mennyire „egészséges” egy-egy vállalat működése.

Tegyél Google-próbát

Ez a legkönnyebb és sokszor hatásos. Írd be a cég nevét és nézd meg a találatokat. Érdemes olyan kereséseket is lefuttatni, hogy cégnév + panasz, kárvallottak, csőd, bíróság. A cégneves keresésnél nézd meg a pozitív és a negatív híreket és mindegyiknek a forrását. Elképzelhető, hogy egy cég pozitív híreket gyárt magáról más domainek alatt, de egy negatív hír egy fajsúlyos helyről érkezik.

Nézd meg a cég weboldalát

Nem feltétlenül rossz munkaadó az, amelyiknek nincs weboldala. Amelyik vállalkozásnak nincs szüksége arra, hogy hirdesse magát, mert üzleteit más módon köti, az nem invesztál webes megjelenésbe (ilyen lehet például egy mikro-, esetleg kisvállalkozás). Ha azonban már van weboldal, akkor annak minősége árulkodó. Gagyi dizájn, gmailes mailcím, két évvel ezelőtti céges hírek, pocsék helyesírás. Mind olyan jel, hogy nem komoly munkaadóval van dolgunk. Pozitívum viszont, ha van céges Karrier rovat, ha igényes a megjelenés, ha a cég sokat árul el magáról (munkatársak fotói, cégvezetői üdvözlet), azaz igyekszik jó benyomást kelteni.

Nézd meg, mennyire profi a kiválasztás

Problémás a cég, ha diszkriminatív kitételeket tesz (csak fiatal / nemdohányzó stb. pályázókat fogadnak) az álláshirdetésben, ha nem írja körül pontosan a hirdetésben vagy interjún a feladatköröket, ha nem válaszol konkrétan a kérdésekre, ha nem derül ki interjún sem a pontos cégnév. Fontos az is, hogy a te képességeidet alaposan felmérjék, máskülönben nagy az esély, hogy nem passzolsz a pozícióra. (Ha vállalkozói alapon zajlik a munka, akkor nem is kockáztat sokat a cég.)

Mérd fel a munkakörnyezetet

Állásinterjún rengeteg impulzust szerezhetsz a cégről. Már az iroda elhelyezkedése, berendezése, a recepción a fogadás, a kezdés pontossága árulkodó információk. Pozitívum, ha az interjú vezetője tiszteletteljesen beszél kollégáival, ha előre jelzi az esetleges késést. Negatívum viszont, ha egy óra alapon bérelhető instant irodában, esetleg egy kávézóban zajlik a beszélgetés.

Mérd fel a munkakultúrát

Állásinterjún rákérdezhetsz arra (ha nem árulják el), hogy melyek a legfontosabb értékek, milyen tulajdonságok kellenek a sikeres munkavégzéshez. Például akadnak végrehajtó szervezetek, amelyekben egy kreatív jelölt nem találná a helyét, és a fordítottja is megeshet.

Szerezz benyomást leendő közvetlen főnöködről

Egy cégről sokat elmond a HR-es viselkedése, ám ennél is fontosabbnak vélem azt, hogy milyen benyomás alakul ki leendő közvetlen főnöködről. Vele kell ugyanis együttdolgoznod. Ha szimpatikusak vagytok egymásnak, az sok más szempontot háttérbe szoríthat.

Nyomozz a közösségi médiában

Ha fent vagy az üzleti kapcsolatépítésre fókuszáló linkedin.com oldalon és a keresőbe cégnevet írsz be, akkor láthatod, kik dolgoznak vagy dolgoztak (ez külön kategória) annál a cégnél. Én például találomra beírtam a Coca-Colát, és kijött, hogy egy volt média szakos évfolyamtársam ott dolgozott. Ha oda pályáznék, akkor valószínűleg írnék neki vagy felhívnám.

A Facebookon is lehet nyomozni. Néhány évvel ezelőtt alakult a Feketelista álláskeresőknek című csoport, amely panaszokat gyűjt azoktól az álláskeeresőktől, akik bizonyos munkaadókkal pórul jártak. Pillantást vethetsz még leendő főnököd publikus Facebook-adatlapjára is (ha már a cégek is ezt teszik a te adatlapoddal).

Még egy meglátás: egyetlen szempont alapján nem érdemes egy céget beskatulyázni. Mindig több – egy irányba mutató - tényező alapján tanácsos következtetéseket levonni.

Emailben a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címen vagyok elérhető. Álláskereséssel kapcsolatos kérdéseiteket ide várom.

Blogom a jobb-allas.hu oldalon is elérhető.